Klikkelj a képre, hogy megnyerhesd ezt a szuper nyakláncot! / Click on the pick and get the chance to win this cool necklace!
2012. május 30., szerda
2012. május 25., péntek
Játék a Tükröm, tükröm..-nél!
A Tükröm, tükröm.. oldalon nyereményjáték indult csodás ajándékokért!
Klikk a képre a részletekért!
2012. március 2., péntek
Magdaléna Rúzsa
Még valentin napi ajándék volt, de a múlt hétre szóltak a jegyek, így több hét várakozás után végre elindultunk, hogy megnézzük Rúzsa Magdi színházi estjét.
A Magdaléna Rúzsa címet viselő produkció eltér a hasonló színésznői/énekesnői/celeb-estektől.
Magdi a saját történetét meséli el Magdaléna álarca mögé bújva.
A történet még Magdi születése előtt kezdődik - dilemma volt, megszülessen-e ez a gyermek egyáltalán. A döntés IGEN volt, jöjjön hát a kisfiú...aki Magdolna lett.
Fájdalmak és örömök, háború és béke, csalódások és szerelmek - ez Magdaléna Rúzsa története.
De hiába a maszk, hiába a jelmez, hiába a báli smink és díva külső; hiába szögezi le Magdi már az elején, hogy az előadás főszereplője nem Ő, hanem Magdaléna - mi mindvégig Őt látjuk, Magdit, ahogy lemeztelenítve tárja elénk lelke legmélyebb titkait.
Egy jól összerakott, megrendezett és minden pillanatában jól kitalált (Geszti Produkció) előadás ez, ennek ellenére őszintének hat. Nevetünk és - főleg - sírunk vele, mert érezzük, tudjuk, hogy amit elmond, az IGAZ. A máz, a borító, a háttérzenekar, a csodálatos ének csak körítés. A történet valódi. Megdöbbentő, nehéz és fájdalmas. És Magdi még csak 26 éves...
Az est az azonos című lemez dalaira épül. Ezeket fonja össze Magdaléna története, amelyeket Magdi nagyon is személyes hangvételben, már-már bizalmasan mond el a közönségnek. Hol dívaként mutatkozik, hogy gyenge, félelmekkel teli kislányként. Hol csábítóan vadító éneklés közben, máskor összekuporodva ül a színpad sarkában, és könnyekig hatódva mesél nagymamája elvesztéséről.
A közönség pedig vele sír, és vele nevet. Mert Magdit nem lehet kizárni a történetből, nem lehet nem látni az álarc mögé és nem lehet őt nem szeretni. Annyira közvetlen, természetes, egy szikrányi erőltetettség sincs benne. Kicsit sem mesterkélt, vagy banális. Azonban annál érzelmesebb és szerethetőbb.
Persze, ha erről a produkcióról ír az ember, nem lehet nem kitérni az énekre. Magdinál ez nem elhanyagolható. :)
Viszont írni csak banális dolgokat tudok: elragadó, földöntúli, szívbemarkoló..
Döbbenetes, amire ez a lány a hangjával képes. Bátran merem állítani, hogy a valaha volt legtehetségesebbek között van - világszerte. Csodálatos a hangszíne, nagy a hangterjedelme, és valami hihetetlen adag érzelmet tud a hangjába csempészni. Ahogy elkezdődik az ének, már lúdbőrödzik a karom, könnybe lábad a szemem és elszorul a torkom. Egyszerűen páratlan tehetség Magdi. Valójában számomra döbbenetes, hogy karrierje még "csak" itt tart. Már világsztár kéne hogy legyen. Azok között is az első...
A Magdaléna Rúzsa címet viselő produkció eltér a hasonló színésznői/énekesnői/celeb-estektől.
Magdi a saját történetét meséli el Magdaléna álarca mögé bújva.
A történet még Magdi születése előtt kezdődik - dilemma volt, megszülessen-e ez a gyermek egyáltalán. A döntés IGEN volt, jöjjön hát a kisfiú...aki Magdolna lett.
Fájdalmak és örömök, háború és béke, csalódások és szerelmek - ez Magdaléna Rúzsa története.
De hiába a maszk, hiába a jelmez, hiába a báli smink és díva külső; hiába szögezi le Magdi már az elején, hogy az előadás főszereplője nem Ő, hanem Magdaléna - mi mindvégig Őt látjuk, Magdit, ahogy lemeztelenítve tárja elénk lelke legmélyebb titkait.
Egy jól összerakott, megrendezett és minden pillanatában jól kitalált (Geszti Produkció) előadás ez, ennek ellenére őszintének hat. Nevetünk és - főleg - sírunk vele, mert érezzük, tudjuk, hogy amit elmond, az IGAZ. A máz, a borító, a háttérzenekar, a csodálatos ének csak körítés. A történet valódi. Megdöbbentő, nehéz és fájdalmas. És Magdi még csak 26 éves...
Az est az azonos című lemez dalaira épül. Ezeket fonja össze Magdaléna története, amelyeket Magdi nagyon is személyes hangvételben, már-már bizalmasan mond el a közönségnek. Hol dívaként mutatkozik, hogy gyenge, félelmekkel teli kislányként. Hol csábítóan vadító éneklés közben, máskor összekuporodva ül a színpad sarkában, és könnyekig hatódva mesél nagymamája elvesztéséről.
A közönség pedig vele sír, és vele nevet. Mert Magdit nem lehet kizárni a történetből, nem lehet nem látni az álarc mögé és nem lehet őt nem szeretni. Annyira közvetlen, természetes, egy szikrányi erőltetettség sincs benne. Kicsit sem mesterkélt, vagy banális. Azonban annál érzelmesebb és szerethetőbb.
Persze, ha erről a produkcióról ír az ember, nem lehet nem kitérni az énekre. Magdinál ez nem elhanyagolható. :)
Viszont írni csak banális dolgokat tudok: elragadó, földöntúli, szívbemarkoló..
Döbbenetes, amire ez a lány a hangjával képes. Bátran merem állítani, hogy a valaha volt legtehetségesebbek között van - világszerte. Csodálatos a hangszíne, nagy a hangterjedelme, és valami hihetetlen adag érzelmet tud a hangjába csempészni. Ahogy elkezdődik az ének, már lúdbőrödzik a karom, könnybe lábad a szemem és elszorul a torkom. Egyszerűen páratlan tehetség Magdi. Valójában számomra döbbenetes, hogy karrierje még "csak" itt tart. Már világsztár kéne hogy legyen. Azok között is az első...
Amjad, avagy a Hattyúk tava másképp
Biztosan van, aki hallott már a La La La Human Steps nevű kanadai balett társulatról, annak ellenére, hogy Magyarországon nem örvendenek akkora népszerűségnek, ami kijárna nekik fantasztikus teljesítményük alapján.. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy egyetlen magyarországi fellépéssorozatuk hatalmas bukás volt a Művészetek Palotájában (bár ezt betudhatjuk a gyenge promóciónak is..).
A társulatot Édouard Lock hozta létre 1980-ban, Montrealban. Az elmúlt több mint 30 évben a társulat a világ egyik legismertebb és legelismertebb táncegyüttesévé vált, köszönhetően annak az egyedülálló koreográfiai "nyelvezetnek", amelyet újra és újra feltalál produkcióival.
A hihetetlenül összetett koreográfia, a különböző balett- és táncstruktúrák ötvözése, a zenei és a színházi elemek összefonódása - ezek mind mind újraértelmezik a testet, a lelket, a tánc és a balett fogalmát. Érdekesség például, hogy a darabban a férfi táncosok is spiccipőt viselnek.
Amit a LLLHS az Amjad című darabban művel a színpadon, az szavakkal leírhatatlan. Képek. Fények. Árnyékok. Benyomások. Tánc. Klasszikus és modern mozdulatosorok egybeforrva. Hihetetlen mélységű érzelmek expressziója.
Valami olyan lélekmarcangoló produkcióik vannak, hogy az ember csak ül tátott szájjal és nem érti, hogyan juthatott valaki a lelkének ilyen mély bugyrába..
A zene önmagában megérne egy bejegyzést. Nagyrészt egy szál cselló kíséri végig a táncot. A klasszikus Csajkovszkij dallamok vissza-vissza térnek a zenében, azonban valami olyan mélységes, fájdalmas módon, ahogy talán még a 'Nagy Orosz' sem gondolta volna. A hangszer sír, és sír az ember lelke is, ahogyan hallgatja és átéli azt a hihetetlen szerelmet és bánatot, amit a történet elmesél..
A társulatot Édouard Lock hozta létre 1980-ban, Montrealban. Az elmúlt több mint 30 évben a társulat a világ egyik legismertebb és legelismertebb táncegyüttesévé vált, köszönhetően annak az egyedülálló koreográfiai "nyelvezetnek", amelyet újra és újra feltalál produkcióival.
A hihetetlenül összetett koreográfia, a különböző balett- és táncstruktúrák ötvözése, a zenei és a színházi elemek összefonódása - ezek mind mind újraértelmezik a testet, a lelket, a tánc és a balett fogalmát. Érdekesség például, hogy a darabban a férfi táncosok is spiccipőt viselnek.
Amit a LLLHS az Amjad című darabban művel a színpadon, az szavakkal leírhatatlan. Képek. Fények. Árnyékok. Benyomások. Tánc. Klasszikus és modern mozdulatosorok egybeforrva. Hihetetlen mélységű érzelmek expressziója.
Valami olyan lélekmarcangoló produkcióik vannak, hogy az ember csak ül tátott szájjal és nem érti, hogyan juthatott valaki a lelkének ilyen mély bugyrába..
A zene önmagában megérne egy bejegyzést. Nagyrészt egy szál cselló kíséri végig a táncot. A klasszikus Csajkovszkij dallamok vissza-vissza térnek a zenében, azonban valami olyan mélységes, fájdalmas módon, ahogy talán még a 'Nagy Orosz' sem gondolta volna. A hangszer sír, és sír az ember lelke is, ahogyan hallgatja és átéli azt a hihetetlen szerelmet és bánatot, amit a történet elmesél..
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)