Amjad, avagy a Hattyúk tava másképp

Biztosan van, aki hallott már a La La La Human Steps nevű kanadai balett társulatról, annak ellenére, hogy Magyarországon nem örvendenek akkora népszerűségnek, ami kijárna nekik fantasztikus teljesítményük alapján.. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy egyetlen magyarországi fellépéssorozatuk hatalmas bukás volt a Művészetek Palotájában (bár ezt betudhatjuk a gyenge promóciónak is..).

A társulatot Édouard Lock hozta létre 1980-ban, Montrealban. Az elmúlt több mint 30 évben a társulat a világ egyik legismertebb és legelismertebb táncegyüttesévé vált, köszönhetően annak az egyedülálló koreográfiai "nyelvezetnek", amelyet újra és újra feltalál produkcióival.
A hihetetlenül összetett koreográfia, a különböző balett- és táncstruktúrák ötvözése, a zenei és a színházi elemek összefonódása - ezek mind mind újraértelmezik a testet, a lelket, a tánc és a balett fogalmát. Érdekesség például, hogy a darabban a férfi táncosok is spiccipőt viselnek.

Amit a LLLHS az Amjad című darabban művel a színpadon, az szavakkal leírhatatlan. Képek. Fények. Árnyékok. Benyomások. Tánc. Klasszikus és modern mozdulatosorok egybeforrva. Hihetetlen mélységű érzelmek expressziója.
Valami olyan lélekmarcangoló produkcióik vannak, hogy az ember csak ül tátott szájjal és nem érti, hogyan juthatott valaki a lelkének ilyen mély bugyrába..

A zene önmagában megérne egy bejegyzést. Nagyrészt egy szál cselló kíséri végig a táncot. A klasszikus Csajkovszkij dallamok vissza-vissza térnek a zenében, azonban valami olyan mélységes, fájdalmas módon, ahogy talán még a 'Nagy Orosz' sem gondolta volna. A hangszer sír, és sír az ember lelke is, ahogyan hallgatja és átéli azt a hihetetlen szerelmet és bánatot, amit a történet elmesél..